Az emberek többsége a gyerekkorára szívesen emlékszik vissza, hiszen tele van élménnyel, játékkal, új dolgok megtapasztalásával és mindez még a napi gondok nélkül telt. Az emlékeink közül sokszor az ünnepekhez, főleg a karácsonyhoz kötődőek a legkedvesebbek. Karácsonyfa, ajándékok, ünnepi asztal, a templomban elszavalt karácsonyi versek. Ha nem is szerettünk verset tanulni, ezeket mégis valahogy könnyebb volt elsajátítani, hiszen éreztük, hogy itt most nemcsak egyszerű szavalásról van szó, hanem általuk mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a jelenlévők szíve kicsit jobban átérezze, megértse, milyen nagy dolgot is ünnepel.
Mondtuk a szépen csengő szavakat, amelyek lelket simogató gondolattá formálódtak, közben láttuk szüleink szemén, hogy nemcsak azért mosolyognak, mert az ő gyermekük áll ott kint és tőle hallják a karácsonyi versek szebbnél-szebb sorait, hanem azért is, mert őket is szíven találta ezeknek a strófáknak pár gondolata. Ezeknek a többségére még ma is emlékszünk és fontos része gyerekkorunknak.